Hogyan foglaljuk le gyerekeinket, amikor odakint szakad az eső?
“Anya, úgy unatkozom! Csináljunk végre valamit!” – halljuk időnként a gyerekeink panaszkodását. Pedig az unalom nem valami félelmetes, elkerülni való állapot, hanem sokkal inkább a rengeteg minket/őket érő inger feldolgozásának ideje. Persze mi, felnőttek sem vagyunk jobbak: ha egy-két percnél többet kell várnunk a buszra vagy a villamosra, a legtöbben a telefonjaink képernyőjébe menekülünk – csak éppen nem kürtöljük világgá az érzéseinket. Mintha nem lenne elég kielégítő egyszerűen csak nézelődni a világban.
A koronavírus-járvány mindannyiunk életére hatással volt, sokan otthonról, távmunkában dolgoztunk, iskoláskorú gyerekeink távoktatásban haladtak a tananyaggal, a vírushelyzettel járó korlátozások hosszú hónapokra összezárták az egész családot. Aztán beköszöntött a nyár, a gyerekeink újra megízlelhették a szabadságot, a vakáció ideje alatt pedig sokan ismét több, immár szabadon rendelkezésre álló időt tölthetnek a gyerekeikkel.
Mindannyian tudjuk, tapasztaltuk: a mögöttünk álló másfél évnek egyaránt voltak előnyei és hátrányai is. Szülőként számos kihívással kellett szembenéznünk, és többünkben biztosan felmerült a kérdés: ha minket is ennyire megvisel, vajon hogyan hat majd a gyerekeinkre a bezártság?
A járványhelyzet bennünk, felnőttekben is rengeteg szorongást okozott, ami a gyerekekre is hatással volt. Saját példánkból tudhatjuk: az extrafeszültségtől mozgás útján lehet a legkönnyebben megszabadulni. Csakhogy a játszótéren és a kertben való játékot kizárólag szép időben élvezhetjük, pedig a kinti időtöltés az egyik legegyszerűbb módja, hogy a gyerekek rengeteg energiáját levezessük.